Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verseim 2

 

 

 

 

Apa

 

 

Hádesz mélye, mely reng kacajodtól

Legyőzött. Legyőzöd, mi megkóstol.

Álomlánc fogja vissza futásod.

Pillanat…. Vagy. Érzem szorításod.

 

 

Könny áztatja sírköved tisztára.

Bűnnek óriássá válik benne ára.

El nem buksz, de én se essek el.

Új világban vagy, hozzám ébredel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belső hang

 

Mögötted csörömpölés,

Előtted hegedűszó.

Balra a kínzó égés,

Jobbra a hűsítő jó.

 

Gonosszá teszi lábad,

Vagy mennybelivé tetted.

Doronggal jön, rád támad,

Hogyha semmibe vetted.

 

Csend repül a szívedre.

Nem fodrozódik tava.

Így kel majd életre

Maga Jehova szava.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Díszek

Ég- Úr palástjának dísze

Ragyogó tűző a mellén.

Parancs, mely folyik lábához,

Békét lehel a szív mélyén.

 

Gombjainak fényessége

Ember felett rendben táncol.

Ahogy újra- szó tudatlant

Vidám eszessé varázsol.

 

Jogar kezében hű tanú,

Fényt csap a sötét tájra.

Finom aranyba öltözve

Jön ítélete órája.

 

 

 

 

 

 

Hit

 

 

Sötét óceán, mélységes vizű.

Fényes arany bújik el fenekén.

Beleveszek, megfulladva lefelé,

Halott testtel merülök én.

 

Senki nem nyomhat a mélybe,

De eltűnve tűnődik el

A hullám, hogy milyen csodás

Ez a tudatosult tenger.

 

Nem érek a fenekére soha.

Mikor szétbomlik a hulla.

Akkor életre kel egy egyén.

Mi a hit, megtudta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi megmaradt

 

 

Nem vesztettem el hitem, de

Nincs már.

Pillangóvá lett, mi báb volt

Most száll.

 

Reménységem volt. Szüléstől

Halott.

Színes gyökeret, sziklát

Vajúdott.

 

Mi maradt: Emberarc, időt

Nem néz.

Sátor velem van és a könnyem

Méz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öröm forrása

 

 

 

Tátom a számat, hogy egyen.

Hordja magában életem.

Kút, melyből örömet húzok.

Ha dicsérem sosem túlzok.

 

Gondozóvá, atyává tett.

Fájdalmakkal, gyötrődve lett.

Érett termés, segítség Ő.

Nyíl, melyet az íjász kilő.

 

Adj bölcsességet Magasság!

Legyen szolgádban igazság!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Renátával

 

 

Hálóing lebeg felém át a szobán,

Rányugszik fejem.

Libabőr lesz ujjai helyén, furán.

Látványát nyelem.

 

Szerelmes szavakat suttog fülembe.

Bizsergek tőle.

Majd kuncogóan huppan az ölembe,

Értéket szőve.

 

Megáll a pillanat és engem ringat.

Remegő pilla

Legyezi testem, mi tőle elzsibbad.

Boldog Attila.

 

 

 

 

 

 

 

 

Salamonkám

 

Ded has gyötrelme gyilkosának

henger otthona

Emelkedve cuppan, háj-báj

ujjával fogdossa.

 

Arany tekintet beragyog a

szemem ablakán,

Endorfint hord befelé és lángol

a szív- kazán.

 

Hogyan lehet? Hitetlen vagyok!

Húsom szelete

Elcsucsul, arcom odadugva

 orrom lehele.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelmem érintése

 

 

 

 

Napsugár szellője rám tekint.

Szökell a puhaság, felém int.

Meglel, rám lehel, végighalad

Karomtól a szívemig szalad

 

Lüktet, bizsereg testem vére,

Kedves fuvallat lágy zenéje.

Lebegek selymesen ringatózva,

Boldogsággal egybefonódva